Orchideák

Amit az orchideákról tudni kell.

Orchideák

Földünk egyik legnépesebb növénycsaládjába tartoznak az Orchideák. Mintegy 20.000 fajukról tudunk, különböző fajtái megtalálhatóak a Föld minden részén. A termesztõk által létrehozott hibridjeikről még nem is beszéltünk. Változatos szín és formaviláguknak köszönhetően pl már a XIX században nagyon keresettek voltak ezek a növények, de akkor még csak a gazdagok kiváltsága volt. A gyüjtők körében pedig óriási méreteket öltött begyüjtésük. Hazánkban is élnek őshonos Orchidea fajták Ezek a nagyjából 60 fajt számláló védett, talajlakó évelő növények. Ezek között, legyen az cserepes vagy vágott virág, nagy számban találunk úgynevezett epifita (fákonélő) növényeket is.

A trópusi orchideák hajtásrendszere alapvetően kétféle csoportra osztható. Az első csoportba tartozó fajok hatásnövekedése, kifejlődése után leáll, a továbbnövekedést a későbbiekben az egyik oldalrügy biztosítja (pl. csónakorchidea). A másik csoport hajtása függőlegesen hő és folyamatosan biztosítja a továbbnövekedést, míg a virágzati szárak a hajtás oldalrügyeiből fejlődnek (pl. pillekosbor)


A gyökérzetük életmódjuktól függően változatosan alakulhat. A talajlakó fajoké vastag, ritkás és törékeny; míg a fán élőké dúsak, vastagok, és szorosan az élőhelyül szolgáló fához tapadnak, végük zöld, jelezve hogy itt is folyik tápanyag-előállítás. Felületüket egy speciális szivacsos réteg fedi, amely elősegíti a tápanyagok és a víz felvételét a környezetéből.

Az Orchidea élőhelyére jól következtethetünk leveléből is. A párologtatás csökkentése érdekében a magasban élő orchideák levelei merevek, bőrneműek, méretük kicsi, míg a talajon élőké puha és nagy méretű, mivel ott magasabb a páratartalom és több vízhez jutnak a növények


Ültetőközegek orchideák részére
Mivel a legtöbb orchidea fán él ezért az ültetőközegnek ezt a körülményt kell utánoznia, tehát nagyon jó vízáteresztő-képességgel kell rendelkeznie.

A forgalomban lévő közegek rendszerint durva rostos tőzegből, fenyőkéregből állnak. A kéreg szerkezeti stabilitásának érdekében mindehhez ásványi komponenseket (perlit, tufa, tégla, agyaggranulátum, hungarocell) és néha kavicsot, homokot is kevernek. A káros mikorbiológiai folyamatok megakadályozására gyakran faszenet is raknak a földkeverékbe. Tápanyagokat nagyon kis mértékben vagy nem tartalmaznak, mivel felhalmozódó tápsókra az összes fán élő orchidea érzékeny. A felhalmozódás elkerülése érdekében kéthavonta tíz percre állítsuk langyos vízbe kosarukat, hogy a felesleges tápanyagok kimosódhassanak.



Általánosan ismert növénytartó az égetett agyagcserép. Az orchideáknak széles, lapos cserép szükséges. Az üvegházakban csak a mázatlan cserepet használják, hogy a felesleges víz a pórusokon keresztül távozni tudjon. Szobában, ahol szárazabb a levegő, mázas cserép mutatós szobadísz lehet, de jobb, ha egyszerübb agyagcseréppel együtt használjuk. A mázas cserépbe ugyanis a növényt cserepestül is állíthatjuk és a két edény közé nedvességek tartó tőzegmohát tehetünk.

Átültetés

Az orchidea átültetése a kezdő szobakertészeknek okoz gondot. A virágüzletben vásárolt növényeket általában nem kell átültetnünk, a közhiedelemmel ellentétben akkor sem, ha müanyagcserépben vannak. A földet azonban mindig megbízható helyen vásároljuk. Aki maga készíti a növényeinek a földkeveréket, arra ügyeljen, hogy az kártevőt, betegséget, rothadó anyagot ne tartalmazzon. Az orchideák savanyú talajt igénylő növények. Ezért javasoljuk a hansági tőzeget, mert ez savanyú kémhatása miatt a legtöbb szobanövény résére alkalmas, de használhatunk pötrétei tőzeget is.

Az orchidea a levegőigényes növények közé tartozik, ezért talajának rostos, levegős szerkezetéhez szükséges az idős erdei- vagy feketefenyő hántolt kérge, melyet a kívánt méretüre apríthatunk. Lassan bomlik le, így az ültetési anyag előnyös tulajdonságait megtartja. Orchieákhoz a 3-4 cm-es darabok a legjobbaK, és az ültetési anyagának 1/3-a legyen fenyőkéreg.

Hidropónia
Vagyis a talajnélküli növénynevelés. A gyökereket valamilyen semleges közegbe, pl. Gyöngykavicsba rögzítjük, és a tápanyagot oldatokkal juttatjuk a növénynek. Ehhez speciális, kettős falú edényre van szükség. A belsőben van a növény, a külsőben a tápoldat. A tápoldal 1/3 részben lepje el a belső edényt.

Két-három hetente 2%0 –os Wopil vagy Wuxal tápoldatot adagoljunk. A közben elpárolgott vizet tiszta vízzel pótoljuk. Hat-nyolc hetenként öntsük ki a tápoldatot a külső edényből, hogy elkerüljük a sók felhalmozódását.
A módszer előnye, hogy kiküszöböli a rossz földből eredő fejlődési rendellenességet és az öntözésből származó hibákat. Nyaraláskor nem kell növényeink elhelyezéséről gondoskodnunk, egyszerüen megemeljük az oldat szintjét elutazásunk előtt.   Alkalmazni azonban csak egyenletesen meleg lakásban lehet. A lehült oldat gyökérpusztulást okoz.